Talán a repce az első növényünk, amelynél a kén pótlásával elkezdtek foglalkozni a termesztők, külföldi gyakorlatok szerint jóval korábban, mint hazánkban. Itt sajnos még mindig kevesen veszik figyelembe ennek az elemnek a hiányát, és annak súlyosságát, valamint hatását a profitra.
Sokáig a kénhiánnyal nem is kellett foglalkozni, hiszen a szervestrágyázás alkalmazásával visszakerült a talajba a szükséges mennyiség. Azonban az egyoldalú NPK mono- vagy komplex, szulfátmentes műtrágyák alkalmazásával, a szervestrágyázás elhagyásával és az ipari termelés „zöldülésével” (csökken a levegő kén-dioxid tartalma) a termesztett növényeink kénhiányának megjelenése előtérbe került.
Miért is fontos a kén a növény számára?
A kén a növények számára fontos tápanyag, hiszen aminosavak, fehérjék és enzimek alkotóeleme. Ebből adódóan a kénhiányban szenvedő növény fejlődése elmarad. A nitrogénhiány tünetéhez hasonló sárgulás, klorózis jelenik meg, de nem az arra jellemző alsó leveleken, hanem a fiatalabb, csúcsi részeken. A sárgulás először a levélerek közötti részen figyelhető meg, majd a főér kivételével a vékonyabb erek is kifakulnak. A növény durva, kemény tapintásúvá válik, súlyos esetben a fonáki oldalon enyhén vöröses elszíneződést is mutat. A fiatal levelekre a merevtartás és a kanalasodás, a levélszélek pödrődése is jellemző lesz. A kénhiányban szenvedő növény fejletlenebb, mivel gátolt a sejtosztódása és a fehérjeszintézise.
Ráadásul a kén a nitrogénnel szinergista tápelem, azaz a nitrogén beépüléséhez elegendő mennyiségű kénre van szükség. Ezáltal jelentősen befolyásolja a termés minőségét és mennyiségét, de nem elfelejtendő a kén fungicid hatása sem.
A növények a talajból a ként szulfátion formában veszik fel, de a ként kén-dioxid gáz formában a levelek is fel tudják venni a levegőből, tehát lombon át is pótolható ez a makroelem.
Az őszi káposztarepce a magas kénigényű növények közé tartozik, hektáronként 50-70 kilogrammra tehető a szükséges kén mennyisége (3-4 tonnás termésátlaghoz igazítva). Optimális mennyiségű kén jelenléte nélkül a repce nem veszi fel az egyébként jelen lévő nitrogént, ezáltal a beltartalmi értékei, az olajtartalma, a fehérjetartalma csökken, kevesebb lesz a termés.
A repce után kiemelendő a napraforgó kénigénye, valamint a búza is, ahol a nitrogén beépüléssel összefüggésben a sütőipari értékekkel is arányos a megfelelő kén (vagy nitrogén és kén) mennyiség kijuttatása.
Tápanyagfelvétel szempontjából a repce legintenzívebb fejlődési fázisának a bimbózástól a virágzásig tartó időszakot tekintjük. A kénre a növekedés időszakában van szüksége, felvételi csúcspontja tavasszal található, mely egybeesik a nitrogén felvételi csúcsával. Célszerű éppen emiatt egyben kijuttatni ezt a két tápanyagot, erre nagyszerűen alkalmas például az NS műtrágya, tavaszi fejtrágyaként kijuttatva, amelyből a feltáródó ammóniumion hosszú tartamhatást biztosít. A nitrogén és a kén egymás felvételét elősegítik, de erősen savanyító hatása miatt csak mészben gazdag talajokon javasolható az ammóniumszulfát használata.
Ként a repcének már az alapműtrágyázással is kitehetünk, igaz a kénfelvételi csúcsa nem ilyenkor van, de a bórral és foszforral együtt a stabil telelést és fagyállóságot biztosíthatjuk ezáltal. Praktikus a nyár végi talajmunkákkal bedolgozni alapműtrágyaként elsősorban káliumtúlsúlyos, de elegendő foszfort is tartalmazó komplexet. Ideális összetételűek azok a komplex műtrágyák nyár végi, őszi kijuttatásra, amelyek 8–10% N, 15–20% P és 25–30% K hatóanyag mellett kis arányban kalciumot, magnéziumot, ként és bórt is tartalmaznak.
Az intenzív repcetermesztésnek ma már szinte kihagyhatatlan eleme a lombtrágyázás is. Erre kaphatóak kereskedelmi forgalomban a ként már szulfit formában tartalmazó szuszpenziók, amelyek a rovarölőszeres kezelésekkel egy menetben kijuttathatóak és azonnal felvehetőek a növény számára. Viszonylag széles körben alkalmazott kéntartalmú lombtrágya a keserűsó is (magnéziumszulfát), melyet elsősorban magnéziumtartalma miatt kevernek növényvédő szerekkel, de kéntartalma is gyorsan hasznosul levélen keresztül.
Mindenképpen fontos az okszerű tápanyag utánpótlási szemlélet a repcetermesztés során is, azaz talajvizsgálati eredményekre és, amennyiben szükséges, növényanalízisre alapozott tápanyag-gazdálkodási terv alapján juttassuk ki az adott vegetáció számára legmegfelelőbb trágyákat. Mindig vegyük számításba az elővetemény által levitt (vagy visszahagyott) tápanyagok mennyiségét is, és az elvárt termésmennyiségre alapozott növényi igényeket!