A vadak által a mezőgazdaságban okozott károk jogi vonatkozásai

A mezőgazdaságban a vadkár az egész év során folyamatosan jelentkezik. A búza betakarítása után a napraforgó, majd a kukorica is veszélybe kerül. A vaddisznó folyamatosan, egész év során okoz kárt, ősszel pedig kezdődik a szarvasbőgés időszaka, amikor különösen jelentős károkat okozhatnak a szarvasok. A nyúl és az őz főleg télen rágja meg a fiatal fák törzsét, és a taposási kár is jelentős terméskiesést okoz. A mezei nyúl és a fácán szinte a legtöbb helyen, a szőlőben, a gyümölcsösökben, a szántóföldeken, az erdősítésben, valamint a csemetekertekben is okoz kárt.

A vadkár részletes szabályait a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény és e törvény végrehajtásának szabályairól szóló 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet határozza meg.

A vadkár fogalma

A jogi szabályozás pontosan meghatározza a vadkár fogalmát.

A vadászatról szóló törvény szerint vadkárnak minősüla gímszarvas, a dámszarvas, az őz, a vaddisznó, valamint a muflon által a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban, továbbá az őz, a mezei nyúl és a fácán által a szőlőben, a gyümölcsösben, a szántóföldön, az erdősítésben, valamint a csemetekertben okozott kár tíz százalékot (a továbbiakban: természetes önfenntartási érték) meghaladó része.

A 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet tovább pontosítja a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban okozott vadkár fogalmát.

Mezőgazdaságban okozott vadkár a vad táplálkozása, taposása, túrása vagy törése következtében a szántóföldön, a gyümölcsösben és a szőlőben a mezőgazdasági kultúra terméskiesését előidéző károsítás. A vadászatra jogosult akkor is köteles a vadkár megtérítésére, ha az gyepként, kaszálóként, illetve legelőként hasznosított szántó művelési ágba tartozó ingatlanon következett be.

Az erdőgazdálkodásban okozott vadkár az erdősítésben a vad rágása, hántása, túrása, taposása, törése által a csemeték elhalását előidéző, vagy a csúcshajtás lerágásával, letörésével a csemeték fejlődését akadályozó, továbbá az erdei magok elfogyasztása által a természetes erdőfelújulás elmaradását okozó károsítás. A kár pénzértékben történő megállapításához a károsított erdőrészlet értékét kell alapul venni.

Nem tekinthető vadkárnak, és így a vadkár számításánál nem vehető figyelembe a megújuló természeti erőforrásnak és nemzeti vagyonnak minősülő vadállomány életfeltételeinek kielégítésére szolgáló természetes önfenntartási érték.

A vadkár összege

A földhasználó kizárólag a kár tíz százalékot meghaladó részét követelheti. A kár tíz százalékot meghaladó részét a bekövetkezett összes kár alapján kell számolni.

A vadkár összegének meghatározása széleskörű bizonyítást igénylő kérdés. A földhasználó igényt tarthat a vagyonában beállott értékcsökkenés, az elmaradt vagyoni előny, valamint a földhasználót ért vagyoni hátrányok kiküszöböléséhez szükséges költségek összegének a megtérítésére is. Azonban a káronszerzés tilalmából következően a földhasználót ért vagyoni hátrányból le kell vonni a nála jelentkező vagyoni előnyt. A mezőgazdasági vadkárok végleges felmérését az állapotminősítési átlag termésére vonatkozó adatok alapján kell elvégezni úgy, hogy a vadkár mértékének alapját az árutőzsdei átlagár, illetve ennek hiányában a becsült értékesítési ár határozza meg, amelyből le kell vonni a termény betakarítási, tisztítási, tárolási és szállítási költségét.

Kit terhel a vadkárért való felelősség?

A vadkár megtérítése a vadászatra jogosult kötelessége. A vadkár megtérítésére az köteles, aki a kárt okozó vadfajjal vadgazdálkodási tevékenységet folytat és annak vadászatára jogosult, valamint akinek vadászterületén a károkozás bekövetkezett.

A vadászatra jogosultnak abszolút, kimentést nem tűrő helytállási kötelezettsége van a jogszabályban meghatározott vad által az adott művelési ágban, mezőgazdasági területen okozott vadkár 10%-át meghaladóan, azonban a kár bekövetkeztét és mértékét a földhasználónak kell bizonyítania. Ez azt jelenti, hogy a kár keletkezésének ténye önmagában megalapozza a megtérítési kötelezettséget, nem függ tehát a vadászatra jogosult magatartásának felróhatóságától (gondatlanságától).

Amennyiben a földhasználó a rendes gazdálkodás körébe tartozó közreműködési kötelezettségének nem tesz eleget, vagy alapos ok nélkül nem járul hozzá ahhoz, hogy a vadászatra jogosult a vadkárok elhárításához szükséges létesítményeket, berendezéseket felállítsa, az ebből eredő vadkárt a földhasználó terhére kell figyelembe venni.

Fontos szabály, miszerint, ha a vadászatra jogosult a jóváhagyott éves vadgazdálkodási tervben a gímszarvasra és a vaddisznóra előírt elejtési tervszámokat nem teljesíti, akkor a következő vadászati évben a bekövetkezett vadkár teljes egészében a vadászatra jogosultat terheli.

A vadkár megtérítése iránti igény érvényesítése

Amennyiben a földhasználó a vadkár iránti igényét érvényesíteni kívánja, úgy az észlelést követő legfeljebb tizenöt nap elteltével – az egyes növénykultúrákra a lentiekben meghatározott bejelentési időszakban – köteles azt a vadászatra jogosultnak írásban bejelenteni.

A földhasználó a mezőgazdasági vadkárigényét az egyes termények vonatkozásában különböző időszakokban jogosult bejelenteni, illetve igényelni:

a) őszi gabona: október 1. – július 31.

b) tavaszi gabona: április 1. – augusztus 31.

c) kukorica: április 15. – november 15.

d) burgonya: április 15. – október 15.

e) napraforgó, szója: április 15. – szeptember 30.

f) borsó: március 1. – augusztus 30.

g) szőlő, gyümölcsös: egész évben.

Általánosan bevett gyakorlat, hogy a vadászatra jogosult a földhasználóval úgynevezett vadkárátalány-megállapodást köt. Ez alapján a vadászatra jogosult egy bizonyos, a megállapodásban meghatározott fix összeget köteles megfizetni a földhasználónak attól függetlenül, hogy következett-e be kár, illetve, ha igen, akkor annak mekkora az összege.

Amennyiben nem került sor ilyen megállapodás kötésére, akkor a földhasználó háromféleképpen juthat hozzá az őt megillető kártérítés összegéhez:

1. A károsult és a vadászatra jogosult közös megegyezéssel rendezhetik egymás között a kártérítési igényt. A vadkár megtérítése iránti igényt a kár bekövetkezésétől, illetve észlelésétől számított tizenöt napon belül írásban kell közölni a vadászatra jogosulttal. Az egyezségnek a kár megtérítését és a kártérítés mértékét rendeznie kell.

2. Amennyiben a földhasználó és vadászatra jogosult között a fenti közléstől számított 5 napon belül nem jön létre egyezség a kár megtérítéséről és a kártérítés mértékéről, a földhasználó a károkozás helye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzőjétől 5 napon belül írásban vagy szóban kérelmezheti a földhasználó és vadászatra jogosult közötti egyezség létrehozására irányuló kárfelmérési eljárás lefolytatását. A határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem terjeszthető elő.

A szakértőt a jegyző három munkanapon belül rendeli ki.

A vadkár felmérését meghatározott szakirányú végzettséggel és legalább ötéves szakmai gyakorlattal rendelkező személy végezheti. A települési önkormányzat jegyzője által kirendelhető szakértők névjegyzékét a vadászati hatóság állítja össze, és azt a települési önkormányzatok jegyzőinek rendelkezésére bocsátja.

A kár felmérését – az egyszerűsített vadkárfelmérési szabályok szerint – a kirendeléstől számított öt napon belül kell lefolytatni. A kárfelmérést akkor is le kell folytatni, ha a kár bejelentése a fenti határidő után történt. Ha késedelmes bejelentés miatt a kár vagy mértékének megállapítása bizonytalanná válik, ezt a földhasználó terhére kell figyelembe venni.

A vadkárfelmérésről jegyzőkönyvet kell készíteni, amelynek tartalmaznia kell a szakértő és a felek megnevezését, címét, a szakértő helyszíni megállapításait, az általa megállapított kár mértékét, valamint azt, hogy a károsult a kár megelőzési kötelezettségének milyen módon tett eleget, illetve a felek vadkárátalány-fizetésben megállapodtak-e. A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell továbbá a felek, illetőleg képviselőik által a szakértő megállapításaira tett esetleges észrevételeit is.

A mezőgazdasági (ideértve a szőlőt és gyümölcsöst is) és az erdei vadkárok felméréséhez a szakértő által alkalmazott jegyzőkönyv mintáját a 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet 19. számú melléklete tartalmazza. A jegyzőkönyvet a szakértőnek és a vadkárfelmérési eljárással érintett feleknek (képviselőinek) kell aláírniuk. Nagyon fontos, hogy a kárfelmérési jegyzőkönyvet mind a földhasználó, mind a vadászatra jogosult aláírja, mivel a kárfelmérési jegyzőkönyvre alappal nem hivatkozhat az, aki annak tartalmát aláírásával nem hitelesítette. Ha valamelyik fél a jegyzőkönyv tartalmával nem ért egyet, e tényt a jegyzőkönyv aláírásával egyidejűleg, a jegyzőkönyv megjegyzés rovatában rögzítheti.

A vadászatra jogosult, illetve a földhasználó az egyezség meghiúsulása esetén három munkanapon belül kérheti másik szakértő kirendelését a költségek előlegezése mellett. Ebben az esetben a kárral érintett földterületen lévő termények betakarítására csak az újabb szakértői vizsgálat befejezése után kerülhet sor.

A szakértő köteles a kárfelmérésről készült jegyzőkönyvet haladéktalanul átadni a jegyzőnek. A jegyző a szakértői vadkárfelmérési jegyzőkönyvben foglaltak alapján egyezség létrehozását kísérli meg a földhasználó és a vadászatra jogosult között a kár megtérítésére vonatkozóan. Ha a földhasználó és a vadászatra jogosult között kötött egyezség megfelel a jogszabályokban foglalt feltételeknek, nem sérti a közérdeket, mások jogát vagy jogos érdekét, valamint tartalmazza a kötelezett kártérítésre vonatkozó kötelezettségvállalását, a felek által előlegezett eljárási költség felek általi viselését, a kártérítés (eljárási költség) összegét és pénznemét, a teljesítés módját és határidejét, a jegyző az egyezséget határozatba foglalja és jóváhagyja.

Ha a földhasználó és a vadászatra jogosult között nem jött létre egyezség vagy az nem hagyható jóvá, a jegyző az eljárást megszünteti. A földhasználó az eljárást megszüntető végzés véglegessé válásától számított harminc napon belül kérheti a bíróságtól kárának megtérítését. A határidő elmulasztása jogvesztéssel jár. A jogvesztő határidőt az egyezség hiányát tartalmazó jegyzőkönyv kézhezvételétől és nem a kárfelmérést tartalmazó jegyzőkönyv kézhezvételétől kell számítani.

3. A vadkár megtérítésére irányuló kártérítési követelés bíróság előtti érvényesítésének nem előfeltétele a jegyzői eljárás és annak keretében a szakértői kárfelmérés, tehát a földhasználó a jegyző előtti eljárás kihagyásával közvetlenül a bíróságtól is kérheti a kárának a megtérítését.

Ebben az esetben azonban első lépésként érdemes közjegyzőhöz fordulni előzetes bizonyítási eljárás kezdeményezése érdekében, amelynek keretében a közjegyző igazságügyi szakértőt rendel ki a kár összegének megállapítása végett.

Abban az esetben, ha a földhasználó kérésére a közjegyző előzetes bizonyítási eljárás keretében vadkár felmérés céljából szakértőt rendel ki, a szakértő a kárfelmérési eljárás megindításáról, valamint a helyszíni felmérés helyéről és időpontjáról köteles igazolható módon értesíteni a vadászatra jogosultat. A vadászatra jogosult a szakértő eljárásáról készülő jegyzőkönyvben foglaltakra jogosult észrevételeket tenni a kár tényével és mértékével összefüggésben. Ha a vadászatra jogosult képviselője a szakértő értesítése ellenére nem jelenik meg a kárfelmérési eljárás helyszínén, úgy ez az eljárás lefolytatását nem akadályozza.

Az így kirendelt szakértő szakvéleménye ugyanolyan bizonyítási eszköznek minősül, mintha a szakvéleményt a perben kirendelt szakértő terjesztette volna elő.

További lehetőség, hogy a földhasználó a kártérítési per megindítása előtt úgynevezett bíróság előtti előzetes bizonyítás keretében kéri szakértő kirendelését. Ebben az esetben az előzetes bizonyítás iránti kérelmet az illetékes bírósághoz kell benyújtani. Az előzetes bizonyítás során kizárólag a bíróság által kirendelt szakértő alkalmazható. Az előzetes bizonyítás eredményét a perben bármelyik fél felhasználhatja.

Tehát szakvélemény elkészítését akár a közjegyzői, akár a bíróság előtti előzetes bizonyítás keretében kezdeményezheti a földhasználó, azonban a tapasztaltok azt mutatják, hogy a közjegyzői eljárás során a szakértő kirendelése és ezáltal a kár felmérése jóval gyorsabban megtörténik.

Bármelyik megoldást is választjuk, mindig érdemes gyorsan cselekedni, hiszen ilyen jellegű ügyekben a bizonyítási eljárást gyorsan le kell folytatni, mivel a késlekedés nagy valószínűséggel teljesen lehetetlenné teszi a bizonyítást, amely azzal a következménnyel jár, hogy a földhasználó nem tudja bizonyítani a kár összegét és emiatt a bíróság nem tud a részére kártérítést megítélni.

A vadkár pénzügyi fedezete: a vadkár alap

A vadászatra jogosult a vadkárért fizetendő kártérítés fedezete biztosítása érdekében elkülönített számlán pénzügyi alapot, úgynevezett vadkár alapot köteles létrehozni.

A vadászatra jogosult az adott vadászati évet megelőző vadászati évben a vadászatra jogosult által a vadkárért kifizetett kártérítés mértékének megfelelő – az adott vadászati év október 31. napjáig vadkárért ténylegesen kifizetett összeggel csökkentett – összeget a vadkár alapban az adott vadászati év november 1. napjáig biztosítja.

A vadászatra jogosult a vadkár alap terhére teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba foglalt egyezséggel vagy jogerős bírósági ítélettel megállapított vadkár megtérítése érdekében teljesíthet kifizetést.

A vadászatra jogosult a vadkárt akkor is köteles megfizetni, ha a vadkár alapon elkülönített összeg a kárt nem fedezi.

A törvény a vadászatra jogosult vonatkozásában komoly szankciót is elrendel arra az estre, ha a vadkár alap képzését nem igazolja, illetve, ha a teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba foglalt egyezséggel, vagy jogerős bírósági ítélettel megállapított kártérítési kötelezettségének nem tesz eleget. Ilyen esetben a vadászati hatóság a vadászatra jogosultat törli a nyilvántartásból.

Kármegelőzési kötelezettség

Mint minden kártérítési tényállás esetén a jogalkotó a vadkároknál is kiemelt jelentőséget tulajdonít a kármegelőzési kötelezettségnek. A jogalkotó ebben a körben nagyfokú együttműködést vár el a vadászatra jogosulttól és a földhasználótól. A kármegelőzési kötelezettség körében nagyon fontos, hogy mind a földhasználó, mind a vadászatra jogosult betartsa a részére előírtakat, különös tekintettel az értesítési kötelezettségre.

A földhasználót és a vadászatra jogosultat egyaránt terheli a vadkár-elhárítási, kármegelőzési kötelezettség, amelynek költségeit az egymás között megállapított mértékben, illetve peres eljárás esetén- erre irányuló megegyezés hiányában – egyedileg, az ügy összes körülményének mérlegelésével a bíróság által megállapított mértékben kell viselniük.

A vadászatra jogosultat terhelő kármegelőzési kötelezettség:

A vadászatra jogosult a károk megelőzése érdekében köteles

a) a földhasználók számára elérhető módon a vadkárral kapcsolatos ügyekben hivatalos kapcsolattartót megadni;

b) a vadászati jog gyakorlását úgy megszervezni, hogy az a föld használatával összefüggő gazdasági tevékenységgel összhangban legyen;

c) a vad általi károkozás vagy a károkozás veszélyének észlelése esetén a földhasználót haladéktalanul értesíteni;

d) a vadászati hatóság által jóváhagyott éves vadgazdálkodási terv gímszarvasra, dámszarvasra, őzre, muflonra és vaddisznóra vonatkozó részét teljesíteni;

e) fokozott vadkárveszély esetén a vad riasztásáról gondoskodni, valamint a vadkárral veszélyeztetett területre megfelelő számú és típusú, a vadkár megelőzését vagy elhárítását szolgáló vadgazdálkodási berendezést elhelyezni;

f) ha a vadkár megelőzése másként nem valósítható meg hatékonyan, úgy a földhasználóval egyeztetve ideiglenes villanypásztort telepíteni a kár veszélyének fennállása idejére, melynek üzemeltetéséről a vadászatra jogosult és a földhasználó közösen gondoskodik;

g) ha a villanypásztor telepítése nem elegendő a vadkár megelőzéséhez, illetve a vadkár megelőzése másképp nem valósítható meg hatékonyan, úgy a földhasználóval egyeztetve más, a vadkár ellen célravezető szakszerű védekezési, illetve riasztási módszerek alkalmazásában közreműködni, illetve ahhoz hozzájárulni;

h) a szükséges mennyiségben és mértékben elterelő etetést végezni;

i) a szükséges mennyiségben és mértékben vadkárelhárító vadászatot folytatni;

j) a nagyvadállomány túlszaporodása esetén – a fokozott vadkárveszélyre tekintettel – a vadászati hatóságnál idényen kívüli állományszabályzó vadászat engedélyezését kezdeményezni.

A földhasználót terhelő kármegelőzési kötelezettség:

A földhasználó a vadkárok, valamint a vadban okozott károk megelőzése érdekében köteles

a) a vadkár elhárításában, illetve csökkentésében a vadászatra jogosulttal egyeztetett, és a károk elhárítására vagy csökkentésére alkalmas módon közreműködni;

b) a károsodás vagy a károkozás veszélye esetén a vadászatra jogosultat haladéktalanul értesíteni és tájékoztatni;

c) a károkozás csökkentése érdekében közvetlenül az erdősült terület mellett található, mezőgazdasági tábla esetén gondoskodni arról, hogy az erdősült terület szélétől legalább 5 méter szélességben olyan mezőgazdasági kultúra kerüljön termesztésre, amely magassága alapján lehetővé teszi az erdőből kiváltó vad észlelését és vadkárelhárító vadászatát;

d) az általa szakszerű agrotechnológiával művelt, a vad általi károkozás ellen a tőle elvárható mértékben és módon védett területeket a kritikus időszakokban ellenőrizni;

e) nagy értékű növénykultúra esetében, illetve a fokozottan vadkárveszélyes területen fokozottan közreműködni a vadkár megelőzése és elhárítása tekintetében;

f) a vadállomány kíméletéről megfelelő eljárások alkalmazásával gondoskodni;

g) a mezőgazdasági tábla esetén hozzájárulni, hogy a vadászatra jogosult ideiglenesen, vadkárelhárító vadászatok célját szolgáló berendezéseket létesítsen, ha a létesítés és fenntartás költségeit a vadászatra jogosult fedezi;

h) apróvadas vadászterületen szálas- és tömegtakarmányok, pillangósok, őszi és tavaszi keveréktakarmányok, valamint a gyepterületek művelése és betakarítása során vadriasztó láncot vagy egyéb, hanghatáson alapuló vadriasztó eszközt használni.

A kármegelőzési kötelezettség körében nagy értékű növénykultúrának minősül a csemegekukorica, az étkezési napraforgó, a szántóföldi zöldségnövények, az ökológiai gazdálkodásban termesztett növények, valamint a fajta-előállítási, fajtafenntartási, vetőmag-előállítási és kísérleti célú növényállomány.

Továbbá ezen körben fokozottan vadkárveszélyes területnek minősül az a mezőgazdasági művelés alatt álló tábla, amelynek szegélye 40%-ot meghaladóan erdő, nádas művelési ágba vagy műveléssel felhagyott, a vad elrejtőzését lehetővé tevő, egyéb művelési ágba tartozó területtel határos, vagy más mezőgazdasági művelés alatt álló táblával határos és a tábla fekvése szerinti vadászterület erdősültsége meghaladja a 30%-ot.

A kármegelőzési kötelezettség terén különösen fontos körültekintően eljárni, mivel, ha a földhasználó a fenti, a rendes gazdálkodás körébe tartozó közreműködési kötelezettségének szakszerű és a károk elhárítására, csökkentésére alkalmas módon az a)-g) pontokban foglaltak szerint nem tesz eleget, a vadkárt a földhasználó terhére kell figyelembe venni.

A fentieken túl a föld használója jogosult a vadállomány túlszaporodása miatt a vadászati hatóságnál állományszabályozó vadászat elrendelését kezdeményezni. Ha egyes vadfajok állománya a mezőgazdasági tevékenység vagy erdőgazdálkodási tevékenység folytatását jelentősen veszélyezteti, kezdeményezhető az adott vadfaj állományának csökkentése.

Összefoglalva megállapítható, hogy vadkárért való felelőssége objektív, felróhatóságtól független, a vadászatra jogosult helytállási kötelezettsége semmilyen kimentést nem tűr, a vadászatra jogosult kártérítési kötelezettségét már önmagában az a tény megalapozza, hogy a kárt a törvényben meghatározott vadak, az ott írt művelési ágban, mezőgazdasági területen okozzák. A károsult, azaz a földhasználó, köteles azonban a kár bekövetkezését és a kár összegét bizonyítani. A vadászati törvény különösen szigorú szabályozást ír elő a kármegelőzési kötelezettség tekintetében mind a vadászatra jogosult, mind a földhasználó oldalán. Ezen előírásokat célszerű mindkét fél részéről szigorúan betartani, mivel egy esetleges peres eljárásban a bíróság részletesen vizsgálja, hogy a felek a kármegelőzési kötelezettségüknek eleget tettek-e. A vadkár iránti igény érvényesítése nagyfokú odafigyelést igényel mindkét fél részéről, a földhasználók különös érdeke, hogy az előírt határidőkhöz szigorúan tartsák magukat. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a vadkár iránti igények a földhasználó és a vadászatra jogosult nagyfokú együttműködése, kölcsönös megegyezésre törekvése esetén kerülhetnek gyorsan és költség kímélően rendezésre.

Írta:

Dr. Wagner Alma Laura ügyvéd

Ossza meg Gazdatársaival is!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .