Táblatörténet és talajvizsgálat- A precíziós gazdálkodás alapjai

Táblatörténet és talajvizsgálat- A precíziós gazdálkodás alapjai

Táblatörténet

Mindenki a saját területét ismeri legjobban, nem kizárt viszont, hogy évekre visszamenőleg nem emlékszünk az egyes műveletek pontos idejére és okára, így az adott évi tervezésnél figyelmen kívül hagyhatunk fontos tényezőket. A táblára jellemző növényi sorrend, termesztéstechnológiai műveletek, a vetés és a betakarítás ideje, a műtrágya- és egyéb inputanyag-felhasználás több évre visszamenőleg történő áttanulmányozása (melyre a precízen vezetett Gazdálkodási Napló lehetőséget nyújt) az alapja a következő évi tervezésnek. Képet kapunk a jellemző agronómiai és növényvédelmi problémákról, a szerves- és zöldtrágyázásról, illetve a hozamok alapján kalkulált szármaradvány mennyiségéről is.

A reálisan tervezhető terméshozam nemcsak a tápanyagterv alapja, de a költség- és jövedelemviszonyoknak megfelelő inputanyag-ráfordítás tervezésé is. A terméseredmények táblán belüli alakulását a hozamtérképek számszerűsítve mutatják, ez tovább pontosítja a döntési folyamatot.

A hozamtérképek feldolgozásával már elkülöníthetünk egyfajta táblán belüli zónarendszert, amely a táblán belüli jelentősen eltérő termésmennyiségek alapján lehatárolja a hasonló adottságú, de táblán belül szabálytalanul elhelyezkedő részeket. A hozamtérképek feldolgozása, több éves sorozatok összehasonlítása segít verifikálni a zónák határainak helyességét (itt ugyanakkor figyeljünk arra, mert a hozamtérképek esetén az eltéréseket olyan tényezők is okozhatják, mint a vadkár, jégverés, eltérő vetésidő stb.).

A talajok megismerése

A precíziós növénytermesztés, mint módszer is az alapoktól indul, így a talajok megismerése kulcsfontosságú. A hazai talajmintavételezési gyakorlat az előírásoknak megfelelően 5 hektáros mintavételi felbontást ír elő (például egy 60 hektáros tábláról összesen 12 mintát kell szednünk). A vizsgálat alapesetben véletlenszerű négyzetrács alapján történik, amely magában foglalja azt a kockázatot, hogy az eltérő adottságú területekről származó részminták egy homogénnek tűnő átlagmintát adnak ki. Erre jelent megoldást az említett hozamtérképek alapján lehatárolt zónák szerint elvégzett talajmintázás.

A zónák feltérképezése történhet a különféle távérzékelési módszerekkel megalkotott képekkel (drónfotók, műholdfelvételek a biomassza tömegről stb.), ezeket azonban ugyanúgy „zavarhatják” az egyes zónák alapadottságain kívülálló (pl. vadkár) tényezők. Ezek miatt célszerű a terület minimális bolygatásával járó talajszkennelés elkészítése, amely a talaj vezetőképessége (EC) alapján adja ki az eltérő zónákat.

A talaj EC vizsgálatára a hagyományos laborvizsgálatok során nem kerül sor. A vezetőképesség és a talaj fizikai félesége közötti összefüggés alapján számos olyan alapvető tulajdonság megállapítására nyílik lehetőség (vízgazdálkodás, nitrogénhasznosító képesség, gyökeresedéi mélység, kation kicserélő kapacitás, mobilis tápelemek kimosódásának veszélye, pH-pufferkapacitás), amelyekre az agrotechnikai és a tápanyag-gazdálkodási döntések során építhetünk.

A táblán végzett folyamatos EC mérés eredményeként kapott térkép már a talajadottságok alapján teszi lehetővé a művelési zónák lehatárolását, így a talajmintavételi pontok kijelölése mellett már alkalmas a táblán belüli eltérő tőszámú vetés, nitrogén-kijuttatás, vagy akár eltérő mennyiségű öntözővíz kijuttatásának megtervezésére is.

Ha a rendelkezésünkre állnak már a talajvizsgálati eredmények, azokat érdemes lehet kezdetnek feltüntetni egy térképen, valamint a táblákat az eredmények alapján csoportosítani (pl. minden pH 5 alatti táblán szükséges lesz meszezni stb.) – ez azonban még csak a táblaszintű tervezést teszi lehetővé. A zónák alapján végzett talajvizsgálattal biztosítjuk, hogy egy mintába azonos adottságú területről szedünk reprezentatív mennyiségű talajmintát. Ennek köszönhetően azok a talajtulajdonságok is „térbeliesíthetőek”, azaz georeferálhatóak, amelyeket eddig csak a tábla használói vagy művelői ismertek (hol húz jobban a traktor, hol nagyobb a belvízkár/aszálykár).

A precíziós gazdálkodás alapja tehát az adatgyűjtés. Célszerű a technológiai elemek, a talajadottságok, az előző évek terméseredményeinek először táblaszintű, majd a táblán belüli eltérések elemzése és értékelése, valamint az eltérések okainak feltárása.

Forrás: FieldPASS

A FieldPASS talajvizsgálati megoldásairól most már érdeklődhet nálam is, írjon, hívjon megszokott elérhetőségeimen, vagy hagyjon üzenetet itt:

Írjon nekem itt:

Ha szeretne feliratkozni a Gazdahely hírlevélre, ezt pipálja ki!

Ossza meg Gazdatársaival is!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..